Műépitészeti elemzés

Monó, birtokközpont volt, amelynek földesura pallosjoggal bír, erre enged következtetni az Akasztófadomb elnevezésű határrész is, amelyet Petri Mór még megemlít Szilágy Vármegye Monográfiájában. Birtokközponttá stratégiai fekvése tette, amely biztonságos távolságra volt a Szamos völgyétől, valamint a kúria fennséges panorámája, amely a beláthatóságot is biztosította a hosszú háborús évszázadok során, hiszen innen be lehet látni az egész környéket, Kővártól Nagybányáig.

A monói kúria a XVIII sz. végén illetve a XIX sz. elején épült rurális lakhelyek köző sorolható. Robusztus és tömör külseje, jól meghatározott arányai a barokk stílusban épült „udvarházakra” emléketet. E tényt alátámasztja az épület planimetriája is. Különböző forrásokból és ismertetőkből arra következtethetünk, hogy a multban, két szakaszban építették az épületet: az első az alagsor és a pince kialakítása és felépítése, majd a hátsó, a kertre néző szárnyak felépítése.

Architekturálisan, régi fényképeket és a helyszínen talált beszámolókat elemezve, alá lehet támasztani ezt a feltevést. Stilusát illétően, az épület a vidékies barokk és a klasszicizmus közötti átmeneti stílusba sorolható, nagy terasz-tornáccal, amely a nagy terem/csarnok helyzetét mutatja. A múltban a tornácot két sor oszlop alkotta, az érkező és induló hintók ide könnyen beállhattak. Pillérekből és töltény alakú díszekből kialakított keretek alkották a tornác díszítését, amelyet egy háromszögű, díszítőelemektől mentes rizalit tetőzőtt. Masszív, ferde aljzatú oszlopok, kiemelkedő kornissal a felső részen mutatják a három első és oldalsó nyílást, amelyek a nagyszabású tornácos (alacsonyabb fekvésű) kúriák bejárataira emlékeztetnek, mint például a Vécsey kastély Sárközön, vagy a Teleki kastély Kővárhosszúfaluban.

 

Régi bejárat A kuria '89 es évek körül

 

A kúria két szinten terül el - alagsor és földszint - különleges boltozattal, amely alátámasztja a kúriát építő mesterek kézügyességét és leleményességét. Az alsó szint pince lehetett, a bejárata a fő -oldali homlokzat aljazatából nyílott, amely lenyűgöz egységes boltíves felépítésével, mélyítésekkel ellátott henger alakú boltozatával és kiegészítő talapzati boltíveivel, amik rávezetik a terhelő nyomást a hosszanti, központi tengelyen elhelyezett masszív pillérekre és amely így egy hatalmas boltíves csarnok hatását és látszatát kelti. Az alap, az emelet és a boltozat is teljes mértékben téglából készült. Ezen építkezési rendszer időrend szerint a XVIII. sz. elejétől a XIX. század végeig jellemző, s e tény alátámasztja a falak vastagsága, amely még a földszinten is egy méter.

 

A pince.

 

A teto.

  

A felső szintet, amely az ottlakásra alakítottak ki, robusztusság jellemez. A jelenlegi, 3 középvonalas terasz rezalitje (a régi, tisztségbeli tornác bejárata) jelöli a a szimmetriai középvonal homlokzatát. Felépítése páratlan számú elemekből áll, a rezalit egyik oldalától a másik oldaláig, 3, egyenlő távolságra lévő középvonal határolja be. Feltételezzük, hogy ez a homlokzat megtartotta eredetiségét, ami a taktust, a formát, a méretezést, a nyilások elhelyezkedését valamint a központi főnyílást illeti. Az oldalsó homlokzatok, amelyek két asszimetrikusan elhelyezett középvonallal vannak ellátva átestek bizonyos átalakításokon, amikor a XX. század közepén lebontották az oldalsó szárnyakat, ezáltal eltávolítva legalább az egyik hajót, azonban, megtartva az eredetileg kialakított nyilásokat. A másodlagos homlokzat, amely a hátsó kertre néz a „legcsonkítottabb”, ennek, az eredeti formájából csak az öt boltív maradványa maradt meg, amely ma egy loggia típusú nyított folyosót képez.

A földszinti lakrész kellemes meglepetést okoz. A nyolc, boltívekkel és sok fényt áteresztő ablakokkal ellátott főterem barátságos környezetet tár az érkező elé. Az enfilade alapelvéhez híven, a sokszoros nyílások fából készült ajtókkal voltak ellátva, követvén az eredeti mintát. A nagy terem, amelyből közvetlenül ki lehet lépni a teraszra vagy a loggiába, lenyűgöz hatalmas méretével (93,70 négyzetméter), de legfőképpen hatalmas, bolthajtásos technikával, részekben épített kolostori boltozatával. A lapos sarkokkal ellátott mélyedésekbe elhelyezett két kályha mellett, amelyet a hátsó loggiából “tápláltak”, úgy tűnik volt régebben kandalló is. Az összes többi szoba szegmentáltan boltozatos, külső bordázattal van ellátva. A fűtést a maihoz hasonlóan oldották meg, csempekályhákkal, legtöbbet a sarokban kialakított mélyedésekbe építettek be. A terasz bal felöli részén található három nyílás egy egyedi, hosszabb szobába vezet, amely teljes egészében berakásos parkettával van borítva és amelyben látszanak a gazdagon díszített virágos és növényszáras faldíszítések.

 

Reconstituire (înainte de mijlocul sec. XX) 

Falfestmény

 

 

 

Alaprajzok és homlokzat

  

Egy fennsíkon, szinte a domb tetején, magasan épített kúriát diszes kert és számos hozzá- tartozó gazdasági épület vett körül. Innen körbe lehetett látni az egész birtokot és, ide fogadhatták a betérő vendéget e ház tulajonosai az elmúlt évszázadok során. Ionuţ Julean – Kolozsvári Műépitészeti Egyetem VI év. Kolozsvár 2010. február 2